A dolog, ami mindig, mindenhol, mindenkire hat. Nem tudjuk lelassítani, felgyorsítani, megállítani pedig végképp nem. Olykor könyörtelen, olykor kegyes, de erre soha nincs ráhatásunk.
Az emberek szeretik a régmúlt korokat. Filmekben, könyvekben egyaránt nagyon népszerű kikapcsolódás és akaratlanul is elgondolkozunk vajon milyen lenne egy bizonyos korban élni. Nekem ezekből több is van: simán lelépnék bármikor a középkor elejére, a pompázatos ellentétekkel teli barokk korszakba, a viktoriánus időszak is érdekelne, meg a tiltott alkoholtól gőzös húszas évek. Izzítsuk azt az időgépet!
„ Másképpen alkotó gondolkodás. Az egyénnek az a képessége, hogy problémamegoldó műveletek során új összefüggéseket fedezzen fel, viszonylag folyamatosan és rugalmasan újszerű ötleteket és eredeti megoldásokat produkáljon. A kreativitás csak viszonylag függ az intelligenciától. Ösztönzéséhez messzemenően hozzájárulnak a szocializációs tényezők is.” – Szerintem egy troll manó, aki nem hagy békén.
Van egy lány, aki rendszeresen érzi úgy, hogy rossz korba született. Ennek ellenére, vagy épp ezért (?) imádja a technikai újdonságokat, amitől mások sokszor a falra másznak. Rajong mindenért ami pittyeg, villog, akksija van és nyomkodni lehet. Nem zavarja, ha valaki a telefonjába bújik, hiszen ő maga is ezt teszi.
Sziasztok molyok! :)
Június 7-én kezdetét vette a Könyvekről, Bloggertől, Igazán nevű új, közös rovat, amiben hat bloggertől olvashattok majd különböző könyvekről értékeléseket, s ha úgy adódik, nyerhettek is az adott regényből egy példányt, a kiadók jóvoltából. Az első választottunk George Mann - Mechanikus London c. műve lett - lássuk, hogyan vélekedtünk róla :)
"London, 1901. A metropoliszban pezseg az élet az új évszázad hajnalán: a tudomány és technika elképesztő eredményeinek köszönhetően a Brit Birodalom virágzik, a nagyérdemű léghajókkal járja a világot, a pazar estélyeken pedig mechanikus emberek szolgálják ki az úri közönséget. Ugyanakkor azonban szörnyű járvány pusztít a városban, amelynek áldozatai lelketlen gyilkológépekké változnak és a ködből előbukkanva marják meg a mit sem
sejtő polgárokat, míg egy állítólagos világító rendőr sorra gyilkolja Whitechapel szerencsétlen lakosait. Amikor aztán még egy léghajó is lezuhan, Viktória királynő legjobb ügynökét állítja a nyomozás élére: Sir Maurice Newbury, az elismert antropológus, valamint tűzről pattant asszisztense, Miss Veronica Hobbes okkult és nagyon is evilági módszereket egyszerre hasznosítva szállnak szembe a ködbe burkolózó Londonban felbukkanó rejtélyekkel."
A steampunk és köztem a kapcsolat hosszú évekre nyúlik vissza. Nagyjából a 2008 körül elején találkoztam a stílussal a DeviantArt sűrűjében barangolva. A kép, ami megfogott, ez volt:
Kato azóta is az egyik kedvenc alternatív dizájnerem, bár mára sokkalta több, mint ruhatervező: művész.
Akkor utánanéztem, hogy mi a fene a steampunk. Ebből szerelem lett, több okból is. A történelmi korok között talán egyik legnagyobb gyengém a viktoriánus, és a steampunk „punksága” pont kiteljesíti, amit korabeli technika még nem tudott megoldani. Így kapunk egy olyan gőzalapú világot, ami tökéletesen megőrzi a viktoriánus eszméket és dekadenciát. Mikor lehetőséget kaptam a Főnix Könyvműhelytől, hogy értékeljem a Mechanikus Londont, rögtön biztos voltam benne, hogy szeretni fogom, és nem is csalódtam. Szerettem, de akadt olvasás közben pár borúsabb pillanatom.
A Mechanikus London olyan alternatív századfordulós világot tár elénk, ami a másik nagy gyengémre épít. Imádtam, hogy Viktória királynő még él, hogy hatalmas léghajók szelik át London ködös égboltját, miközben különös járvány pusztít Indiában és Angliában egyaránt. Na szép, már megint előre szaladtam! Nehéz úgy értékelést írni egy könyvről, hogy már a történet első felütése is házméretű spoiler. :)
A legjobb lesz, ha arról mesélek, mi tetszett benne nagyon. Például a HANGULAT, így nagybetűsen, mert megérdemli. George Mann egy nagyon markáns, bőr alá kúszó atmoszférát teremtett, ami egyszerre nagyon ijesztő és még annál is izgalmasabb. A tény, hogy különös vastag köd ül a városon, egy olyan alap, amivel a szerző nagyon jól játszik. Megragadta a figyelmem, és az utolsó oldalig nem is eresztette el. Bevallom, mindig elámít, amikor valaki egy természeti jelenségből – jelen esetben ez a köd -, egy egész világot képes felépíteni. Mr. Mann remekül megoldotta, és az első indiai jelenet után rögtön berántott.
A történet maga krimi, és két főhősünk, Newbury (antropológus, és egyébként a Királynő ügynöke) és asszisztense Veronica, mint egy alternatív Scherlock és Watson páros jár utána ebben a különleges világban a felbukkanó bűncselekményeknek. Mézesmadzagként megpendítem, akad itt mindenféle nyalánkság, például világító rendőr, lezuhanó léghajó, amin furcsán az ülésükhöz bilincselt utasok halnak szörnyű kínhalált, és az emlegetett első jelenet, ami Indiába visz minket, és ahol rambo-zombik zabálják a Királynő katonáit. Ezenkívül kihagyhatatlanul befigyel az okkultizmus, ami a harmadik olyan dolog, amivel kilóra meg lehet venni, és ez ebben az esetben is megtörtént.
Mi az, ami nem jött be a történetben? Mert hát van ez az ördög dolog, és az ő apró, fájdalmasan idegesítő részletei. Több helyen éreztem, hogy a párbeszédek kizökkentenek, vagy egyenesen nem releváns szerepük az adott jelenetben. Olyan is előfordult, hogy hirtelen nem tudtam, hogy most éppen azt a bizonyos témát miért hozta fel valaki? Miért kell rángatni a karaktereket, szövegeket adni a szájukba, melyek természetellenesen hatnak, és direktből a dramaturgiát kívánnák szolgálni – de nem szolgálják!
Hiányoltam a két főhős mélyebb dimenzióit, a múltbeli visszacsatolásokat, illetve a fő konfliktus kibontását. Az elején feldobott írói ígéret ‒ vagy amit én annak hittem ‒, nem valósult meg, és a járvány okainak kiderítése, és megszüntetése helyett menet közben egy teljesen más konfliktust vezetett elő a szerző, és a járvány is feltűnik, de máshová kerül a súlypontja. Ja, az ilyesmit amúgy komoly írástechnikai hibaként tartják számon. Fene tudja. Főleg, mivel a könyv egy sorozat első része, így a karakterek élete is még bárhová fejlődhet.
Mert a történet jó, nagyon hatásos, és egyedi a világépítése, izgalmas, a gyengébb pontokat a hátára hajítva, elcipeli az egész terhet akár a világ végére is.
Várom a folytatást! :)
Résztvevő blogok:
Ahhoz, hogy bekerülj a nyereményjáték virtuális kalapjába, nincs más dolgod, mint az alábbi linkre kattintani, és kitölteni a Rafflecopter dobozt. :) Amint véget ér a játék, azonnal kisorsoljuk a nyertest, amit a Facebookon teszünk közzé.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz!
A Sorok mögött körblog új témája a tavaszi környezet, természet, helyszínek az írásban.
Jó ez a téma, mert a tavasz az újjászületés jegye, új kezdet, új szerelem, új ígéretek táptalaja. És mint ilyet, a szerzők rendszerint használják is. Rásegít egy állapot alapszitujának felvázolásához. Tényleg, ki mi alapján választ évszakot a története kezdetéhez?
Nyár volt, nyaraltunk, jött a srác… (Pomádé)
Ősz volt, az elviselhetetlen, haldokló múlt kísért, aminek véget kellett vetni valahogy (Öld meg Jana Robinst)
Tél volt, a szeretetlenség jege fojtogatott mindent, és ami korábban távolinak tűnt, az még elérhetetlenebbé vált ( Andersen avagy a mesék meséje)
Tavasz volt…
Kitaláltam egy új játékot.
2017. február 14., Valentin-nap alkalmából várok olyan rövid történetet tőletek (minimum 500 szó, maximum 5 000 szó), amely egészében, vagy részben az Ellopott Élet sorozat univerzumában játszódik. Használhattok egy-két saját szereplőt is, esetleg más univerzum (crossover) hőseit segítségül, de az alapcselekmény, a főbb karakterek legyenek az Öld meg Jana Robinst, illetve a Szörnyek és Ketrecek kötetek során megismert szereplők.
Műfaji megkötés nincs, humoros szösszenettől, romantikus novellán át horrorig mindennek örülni fogok. A történet cselekménye eltérhet az eredetitől, de kibővíthetitek olyan jelenetekkel is, amelyek a kötetekben nem szerepelnek: lényeg, hogy a novella írása örömet szerezzen nektek.
Minden beérkező pályaművet el fogok olvasni, és rövid véleményt is írok válaszul (kivétel ez alól, ha kifejezetten nem kéritek).
A legjobba tetsző három novellát megosztom a blogomon: www.szegecsvar-kirschner.blogger.hu
Az első helyezetnek dedikált ajándékkötetet ajánlok fel (választhat első, vagy második kötet legyen).
A második és harmadik helyezetnek dedikált könyvjelzőket.
Mi alapján fogom értékelni a beérkező novellákat? Szubjektív értékelés lesz, másra nem is lennék képes. :) Figyelmet fogok fordítani rá, a karakterek mennyire tükrözik önmaguk könyvben megírt változatát (karakterhűség), mennyire kötődik világépítésben az eredetihez (canon), a novella ötletességére.
A pályázat beküldési határideje 2017. február 14., 23:00.
Cím: demi.kirschner@gmail.com.
Bármi kérdésetek akad a játékkal kapcsolatban örömmel válaszolok rájuk facebookon, a blogon, a molykarc bejegyzése alatt, de akár e-mailen is.
Óra indul! :) <3
Amikor reggel kilenckor elindultunk Sárvárról, még sütött a nap. Aztán beleautózunk a kígyózó kocsisorok Lali zöld pikkelyeként (Lali az autó) a szürke ködbe, ami mögött valahol ott volt Budapest, csak ki kellett várni. Eszméletlen mire képes a természet, amikor épp
lázad valami ellen – erre gondoltam ‒, mert valahogy az a fajta színű, állagú levegő, nedvesség, piszkos hangulat, ami körül vett bennünket, ezt sugallta.
Az úton lelkesítő beszédet is kaptam, háromszor kerülgetett a pánikroham, és ha azt gondolja valaki, hogy a lámpalázat könnyű kinőni, hát akkor nagyon téved. Nekem nem sikerül, bár képes vagyok túl lendülni rajta, a szereplés első pillanatait úgy élem meg, mintha nyomás alatt lennék, vízió gyötörne, átjárná a tagjaimat a sokk. Tovább»
Címke: Szörnyek és ketrecek /Némi vívódás a karakterek gondolatai körül, amikor nem, nem és nem - és amikor egyszerűen csak nehéz/.
A kispajtásról esik szó a mai posztban, aki minden lélek foltos zsebeként kísér végig életünk útján. És mert mesélni akarok nektek valamit arról, hogy ami egyébként természetesnek tűnik (szerelem), mennyire nem az.
Gondolkodtatok már azon, mi kell a szerelemhez? Nem azt kérdezem, hogy mi a szerelem, hanem, hogy mi kell hozzá?
‒ Elsősorban a személy, akit szeretünk.
És még?
‒ Érzelmek.
És még?
‒ Vonzalom. Az azért nem árt J
És még mi?
... Meg kicsit nekem is. Itt az ősz, számomra jó pár éve az év egyik legizgalmasabb időszaka.Megbocsátható gyengém, hogy képtelen vagyok lenyugodni, amikor küszöbön az első nyomtatásban megjelent könyvsorozatom második kötete. És annyi mindent kéne csinálni, szervezni, lépni, agyalni, és mégis: pont egy nagy lélegzet utolsó traktusánál tartok, amikor pont csak lehunyom a szemem, és élvezem a csöndet. Mint valami ugrás előtti pillanatban.
Mellé pedig ígértem kisebb-nagyobb alig spoileres részletet is, természetesen itt a blogon, még a cover turnék, bármilyen egyéb hivatalos cucc előtt.
Az alábbi jelenet a Szörnyek és Ketrecek VIII. fejezetében kapott szerepet. Megmosolyogtatott reggel, miközben újraolvastam a kéziratot, nagy dilemma közepedte: milyen jellegű részletet küldjek be a borítóleleplezéshez? Amíg eldöntöm, nektek megmutatom ezt :D